Az alábbi beszámoló „Magyarok a Marson – nyolcadszor” címmel eredetileg az Élet és Tudomány 2013/17. számában jelent meg.
„Legyen egy olyan verseny, amivel arra motiváljuk a fiatalokat, hogy megtanulják és alkalmazzák a mérnöki és műszaki tudományokat!” Ezt vetette fel még 2005-ben Sipos Attila kiskunhalasi villamosmérnök. Hogy mennyire jó meglátás volt, azt mutatja, hogy napjainkban bizony hiány van magasan képzett mérnökökből és műszaki szakemberekből. A jövő mérnöki tudományainak kulcsa a fiatalok megfogása, amihez el kell érni, hogy megszeressék, és menjenek erre a pályára. Mindehhez az egyik legjobb megoldás egy verseny szervezése. Ilyen a Magyar Alkalmazott Mérnöki Tudományok Versenye, melyen először 6 csapat indult, idén már 38 csapat jelentkezett. Ráadásul úgy, hogy az utóbbi három évben – anyagi okok miatt – csak a verseny honlapján lett meghirdetve a lehetőség.
Sipos Attila szervezi a versenyt a kezdetek óta Vizi Pál Gábor űrkutató mérnökkel együtt. A siker egyik kulcsa, hogy klasszikus értelemben nincs zsűri. A szabályok betartását ellenőrzik, de csak az elért pontszám számít. Évről évre mindig nehezebbek a feladatok, de a diákok elég kreatívak és mindig megoldják. Ahhoz persze, hogy bekerüljön valaki a legjobbak közé, komolyabb műszaki tudás szükséges. Sipos Attila kiemelte, hogy a résztvevők megtanulják a versenyen, hogy meg kell felelni a megadott feltételeknek: súly, terjedelem, határidő, stb. A sikert az is mutatja, hogy van olyan csapat, amely mindegyik versenyen itt volt, de a többség is 4-5-6. alkalommal vesz részt.
Idén április 6-án rendezték a versenyt a szegedi Déri Miksa Általános Iskolában. A tornateremben építették fel azt a „marsi terepet”, ahol kétkerekű robotoknak kellett különböző feladatokat megoldani. Az ilyen instabil mechanika irányítása egy labirintusszerű akadálypályán nem kis kihívás. A robot maximum 4 kg-os lehetett, 50×50×50 cm-es helyen kellett elférnie és autonóm módon is működnie kellett. Utóbbit a pálya fölé elhelyezett kamera, a „műhold” segítette. A robot vezérlésénél 10 másodperces késleltetést kellett beiktatni. A megépítéshez mindössze két hónap állt rendelkezésre, de a verseny végéig volt lehetőség a robot folyamatos csiszolására. Többen ki is használták ezt, így a háttérben állandóan „amperszag” terjengett. Sokan forrasztottak, fűrészeltek, barkácsoltak még percekkel a futamindulás előtt is.
Több körben különböző pontértékű kristályokat (mágneseket) kellett begyűjteni, illetve elhelyezni adott területeken. Lelkesedésben és feszültségben sem volt hiány, néha nagy küzdelmet folytattak a robotok egymás ellen is egy-egy nagy értékű kristály megszerzéséért.
A legtöbb pontot végül – a tavalyihoz hasonlóan – a Mars Poetica érte el. A BME-ről jöttek, többségük a villamosmérnöki karról. Karkus Péter csapatkapitány elmondta, hogy több természettudományos, technikai versenyen indultak már, így robotversenyeken is. Tavaly jöttek először, akkor csak jól akartak szerepelni és azt szerették volna, hogy minden, amit kitaláltak, az működjön. Alapvető filozófiájuk, hogy mindig a lehető legegyszerűbb megoldást használják. Õk is kihasználtak minden percet a robot fejlesztésére. Előző éjszaka azzal a Spanyolországban tanuló társukkal tartották a kapcsolatot skype-on, aki a felső szintű logikai vezérlést készítette, ezt tesztelték a helyszínen.
A Mars Poetica csapat tagjai balról jobbra: Laki Péter, Maróti Árpád, Kékesi Kata, Daróczi Gábor, Karkus Péter, Dányádi Bulcsú, Szalóki Dávid, Marosi Csaba, Szűcs Annamária. Fekvő sor: Gazda Eszter és a Garázdabillegető nevű robot
Sipos Attila megfogalmazása szerint a verseny egy civil összefogás szerény lehetőségekkel, de egyre inkább kiteljesedő közösségi erővel. A jövő mindig kérdéses, mivel nincs stabil támogatójuk, de ezúttal a Magyar Asztronautikai Társaság mellett az egyik legnagyobb szponzor az USA második legnagyobb processzorgyártója volt.
A verseny honlapja a www.magyarokamarson.hu címen található.
Szöveg és képek: Trupka Zoltán