Maratoni teljesítményű marsjáró – Tizenhárom éve dolgozik az Opportunity (Kálmán Béla)
2017. január 25-én töltötte be 13. évét a Mars felszínén dolgozó öregebbik marsjáró – bár tervezett élettartama mindössze 90 nap volt… (Szerencsésebb volt társánál, a Spiritnél, amelyik bő öt évig dolgozhatott, ám sajnos a Mars homokjában végzetesen megfeneklett. A Cassini a Szaturnusz körül is tizenhárom éve dolgozik. A Voyager–2 szonda pedig már 40 éve sugároz adatokat a Földre, és még talán nyolc évig tudja ezt folytatni.) Mint azt szerzőnktől megszokhattuk, részletes ismertetést ad a marsjáró útjáról, a vizsgálati eszközökről, az eljárásokról és az eredményekről. Ezek közé tartozik többek között, hogy egyértelművé tette a marsi víz valaha volt létezését. Útja során több kis és nagy kráter környékén „vadászott”, talált több meteoritot (köztük egy kézilabda nagyságú vas-nikkel-darabot is), megörökített egy forgószelet – és persze rengeteg fényképet is készített, amelyekből a cikk bőséggel kínál csemegét (pl. napszállta a Meridiani-síkságon). Mintavevő karjával több probléma is adódott – egyelőre sikerült elérni, hogy működőképes maradjon. Időközben az operációs rendszerét is frissítették, így az Opportunity működése még jobban önállóvá lett. Átvészelt jó néhány kalandos évszakot, napelemei többször „beporosodtak”, majd megtisztultak – és túlteljesítette azt a távot is, amelyet „maratoninak” mondunk. Működését nyomon követhetjük a NASA weboldalán vagy a Google Earth program Mars-térképén is.
A Szpiral-program és a BOR-ok – A legtitkosabb szovjet katonai űrprojekt (I. rész) (Horváth András Ferenc)
Az amerikai űrhadviselési fenyegetésre válaszul 1962-ben Koroljov és Mikojan szovjet konstruktőrök egy orbitális űrrepülőgép létrehozását javasolták. Mivel azonban az idő tájt Koroljovék nagyon elfoglaltak voltak a Hold-repülések és a hosszú idejű űrállomások létrehozásával, a javaslat megvalósítását elhalasztották. 1965-ben azonban újból „terítékre került” az űrrepülőgép megkonstruálásának gondolata, ez alkalommal Lozino-Lozinszkij főtervezőt kérték fel. A Szpiral három fokozatú eszköz, amely hiperszonikus szállító-gyorsító repülőgépből (amely dolga végeztével visszatér a repülőtérre), valamint egy kétfokozatú, rakétás katonai orbitális egységből áll. Több kísérleti eszközt, makettet is építettek (köztük a BOR-t), és a programhoz különleges űrhajós pilóta csoportot hoztak létre. Végül a Szpiral helyett az amerikai űrsiklóhoz hasonlító Buran űrrepülőgép-típus lett a „kiválasztott”. Ennek ellenére még folytak különféle kísérletek a BOR-makettel, ami pilóta nélküli eszköz volt. Különféle repülési paramétereket, leszállási manővereket, hővédő csempéket próbáltak ki a BOR-okkal. A szerző történeti visszatekintéssel fűszerezett cikke szakmailag járatos olvasók számára is csemege lehet. Sok – ma már nem titkos – adatot sorol fel, és gazdag a színes képanyag is. Várjuk a folytatást!
Az Aero Magazin honlapja
(Összeállította: Bán András)