Az Aero Magazin 2014. augusztusi száma két, igen nagy utat bejáró mesterséges égitestről közöl ismertetőt, amelyek ez alkalommal programjuk fontos állomásához érkeztek.
A Rosetta az üstökösnél – Magyar tudósok egy nemzetközi projektben (Szalai Sándor, Wigner FK)
Az immár évtizede útjára bocsátott szonda végre megközelítette úti célját, a Csurjumov-Geraszimenko-üstököst. Novemberben tervezik a szonda Philae egységének sima leszállását az üstökös magjának felszínére. Lévén ennek a programnak a szoftvere magyar fejlesztésű (MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont, valamint az SGF Kft.), a műveletet idehaza is komoly, figyelmet érdemlő előkészületek kísérik. A cikk szerzője maga is nagyban részese ennek a programnak, így pontos és hiteles leírást olvashatunk a célja előtt álló berendezés megbízhatóságának alapos ellenőrzéséről, annak minden vonatkozásában – a tapasztalat szerencsére megnyugtató.
Olvashatunk rövid ismertetést a Naprendszer eddigi üstököseinek szondás vizsgálatairól, illetve arról, miben különbözik a Rosetta elődeitől. Megtudhatjuk, mi is a szonda és a leszállóegység elnevezésének gyökere, miért is fontos és különleges a sima leszállás és az azt követő vizsgálatok sorozata, milyen ismereteket várunk ennek révén a Naprendszer ősi, évmilliárdokkal ezelőtti múltjáról, végül részleteket tudhatunk meg a szonda útjáról a felbocsátásától egészen a céljáig. Útja közben a szonda „találkozott” a Steins, majd a Lutetia nevű kisbolygóval is.
Végül a szonda, valamint a leszállóegység és műszereinek ismertetése következik. Mindezeket több fénykép és látványos rajzok teszik szemléletesebbé.
Közeledünk a Plútóhoz! – A New Horizons felélesztése (Almár Iván)
E szonda is egyike a Naprendszer nagy távolságait bejáró eszközöknek – mint pl. a Voyager-szondák. Úti célja eredetileg a Plútó-Charon törpebolygó-páros, ám útja közben programját lehetőség szerint kiegészítik egyéb, a Kuiper-öv nagyobb méretű égitestjeinek a vizsgálatával. Lévén az út hosszú, így időtartama is tetemes, s ennek mintegy 80%-át a műszerek hibernálva töltik. Mostanság a 2015 júliusára tervezett megközelítés előtt ismét fölébresztik a szondát, hogy – 4,8 milliárd kilométerre a Földtől – a hátralévő utat már aktív állapotban eltöltve minden készen álljon. E távolságban már nem létezik közvetlen földi irányítás, hiszen a fény (és így a rádióhullám is) csak odafelé is mintegy fél órányit utazik. Időközben a Hubble-űrteleszkópot is szolgálatba állították, hogy „munkát adjon” a szondának – a Plútó vidékéhez közelebb eső égitestek felfedezésével. Maga a Plútó és – hozzá képest meglehetősen nagy méretű – holdja, a Charon a program legfontosabb célja: megközelíteni, majd lefényképezni, megvizsgálni a páros rendszer viselkedését, környezetével együtt. Vajon van-e óceán a Charon jeges felszíne alatt? Mit lehet találni ott, ahol –230 °C körüli a fagyosság? Mi a törpebolygó-páros keletkezésének eredete, hogyan fejlődik, s mi lesz a sorsa? Hogyan illeszthető mindez a Naprendszer fejlődésének történetébe, vajon mit tudhatunk meg majd 2015 júliusa után, ami a Föld szempontjából is lényeges? Színes képek és a szonda bolygórendszerbeli útjának vázlata egészíti ki a cikket.
Az Aero Magazin honlapja
(Összeállította: Bán András)