Gazdag táblázat vezeti be az űrhíreket: űrstartok, mind a 2011., mind a 2012. (X. 31-ig) éviek. Ez Horváth András munkája. Ezt kiegészíti – szintén Horváth Andrástól – az ISS eseményeinek részletes felsorolása 2011 nyarától 2012 októberének végéig.
TRITEL: új magyar műszer az ISS-en – A Pille után újabb magyar dózismérő rendszer Föld körüli pályán (Hirn Attila)
A szerkezet ezúttal háromtengelyű űrdozimetriai teleszkóp – a sugárzást helyszín, irány és idő szerinti, egyre finomabb felbontással méri. A távlati tervek bolygóközi utazásai az utasokra komoly sugárterhelés veszélyét hordozzák, így erre felkészülni ez a műszer nélkülözhetetlen. A cikk a Nemzetközi Ûrállomáson szolgálatot teljesítő sugárzásmérők történetét is taglalja (természetesen a hangsúly a már ismert Pillén van). Betekinthetünk a TRITEL rendszer lényegébe is, kifejlesztésének történetébe – ami kifejezetten magyar sikertörténet. Említésre méltó az is, hogy a műszer kifejlesztése nemcsak saját finanszírozással, hanem többek között a Magyar Ûrkutatási Iroda korábbi témapályázatainak segítségével valósult meg. A cikket gazdag képanyag illusztrálja.
Ûrszemétveszély – A helyzet 2012-ben (Almár Iván)
A cikk mind az űrszemét meghatározásával, mind keletkezési módjának ismertetésével kezdődik. Konkrét eseteket is bőven felsorol az írás, azok következményeinek taglalásával. Elgondolkodtató, hogy az űrszemét okozta egyes balesetek hogyan indukálják az űrszemét szaporodását – méghozzá ijesztő mértékben! Mik lehetnek a megoldások? Milyen módon lehetne egyáltalán megelőzni az űrszemét spontán keletkezését – többek közt a pályáján rekedt, ám már működésre képtelen mesterséges égitest esetében? Figyelemre méltó a svájci elképzelés, amely komoly és összetett, céltudatos űrprogram, ráadásul komoly felelősséggel járó tevékenység, amely még az űrkatonai szempontokra is figyelemmel kell legyen. Hogyan tovább? Ki fizeti az űr kitakarítását? Milyen haszonnal kecsegtet – a potenciálisan elkerülhető űrbaleseteken felül? Mik a megoldásra váró tulajdonjogi és – a kikerülhetetlen – politikai kérdések a begyűjtött vagy megsemmisített űrszemét egyes tárgyai felett? Milyen nemzetközi konfliktusok problémáját veti fel, ha egyes űrtárgyakat szemét gyanánt kezelnek? Várhatunk-e tovább az űrszemét okozta gondok – és az ezek miatt a ránk váró veszélyek elhárításának – megoldásával? A cikk szemléletes magyarázó rajzokkal és képekkel egészül ki.
Borisz Jevszejevics Csertok – A szovjet űrkutatás nagy öregje (Kálmán Béla)
Nem sokkal 100. születésnapja előtt hunyt el a hosszú és változatos életutat bejárt rakétamérnök. A cikk a rakétakutatás hőskorának évtizedeiről is szól, amikor több tekintélyes szereplő mellett Csertok is dolgozott. Rakétákkal foglalkozni – különösképpen a Szovjetunióban – mindig is kemény szigorral gyakorolt felügyelet alatt álló katonai (sőt politikai!) tevékenységnek minősült. Ez aztán kedvezőtlen kihatásaival a szovjet rakétatechnika fejlődésére is alaposan rányomta bélyegét. A cikkíró ezek következményeit, buktatóit bőven részletei, és így többek között akár történelmi leckének is tekinthetjük krónikáját. Csertok élete alkonyán négy kötetben írta meg izgalmas – és őszintén megfogalmazott – visszaemlékezéseit a hidegháborús rakétaipar mindennapjairól, amikor mindent súlyos felelősség mellett szigorúan titokban kellett tartani. Köteteit olvasva elgondolkodtató, hogy a szovjet rakétatechnika egyáltalán működött, és képes volt fennmaradni.
Az Aero Magazin honlapja
(Összeállította: Bán András)