Kisbolygók a NASA célkeresztjében – OSIRIS-REx, Asteroid Redirect Mission (Almár Iván)
Mivel az 1999-ben felfedezett, nagyjából 500 méteres Bennu kisbolygó pályája akár keresztezheti is a Földét, ezért lett kiválasztottja a tervezett anyagminta-vételnek. Az ősi, sötét felszínű kisbolygóhoz tehát „nem kell nagyon messze menni”. Sikerrel indult a berendezés, amely 2018-ban igyekszik leereszkedni a Bennura, majd 2020-ban indul visszafelé, hogy végül 2023-ban megérkezzék a Földre a mintát tartalmazó kapszula. Maga a mintavételi művelet újszerű, épít a korábbi tapasztalatokra, amelyeket az apró égitestek megközelítése, illetve a leereszkedés közben szereztek. A kutatásnak része a felszín alapos feltérképezése. Ezt többféle szempont szerint végzik el majd a sokrétű műszerek (fotókamerák, lézeres magasságmérő, különféle hullámhossz szerint érzékelő spektrométerek). A cikk megemlít egy távlati, ám annál ambiciózusabb tervet is, amely révén egy (egyelőre még ki nem választott) kisbolygóról 4-6 méteres darabot juttatnának a mi Holdunk körüli pályára. Ezen gyakorlatozhatnak az oda küldött űrhajósok, miképp lehetséges egy, a Földet összeütközéssel komoly mértékben veszélyeztető égitestet eltéríteni. Terv még a Föld közelében kószáló, 1 méter nagyságrendű égitestek meglátogatása. A cikk bővelkedik színes képekben, illusztrációkban.
A Juno a Jupiternél (Kálmán Béla)
Öt éves, „kanyargós” út (amelyet a szerző alaposan részletez) végén megérkezett szonda a Jupiter közelébe, ahol sikerrel bolygó körüli pályára állt. A cél a sugárzási övezetek minél részletesebb felderítése, valamint a Jupiter belső szerkezetének meghatározása. A műszeregyüttes – éppen a tekintélyes sugárzási övezet miatt – erős sugárzásnak van kitéve, ami egyrészt különleges rétegű védelmet igényel, másrészt sajnos megrövidíti a műszerek élettartamát – így a programot is. Újdonság, hogy napelemek is táplálják az eszközt, ami ebben a Nap-távolságban még példátlan. A program végén a szondát a Jupiter felső légkörébe irányítják, hogy ott megsemmisülve elejét vegyék annak a veszélynek, hogy valamelyik Jupiter-holdba esetlegesen becsapódva azt beszennyezhesse. Szerzőnk szokás szerint látványos képekről, magyarázó rajzokról is gondoskodott.
A Rocket Lab (Kálmán Béla)
Ezen a néven kis cég működik Új-Zélandon, amely olcsó, kis méretű, környezetbarát rakétákat gyárt. Az Electron rakéta kétfokozatú, 150 kg hasznos tömeget 500 km magas pályára képes állítani – köszönhetően a modern technikának és a miniatürizálásnak. Érdekes megoldás az az elemmel működtetett elektromos szivattyú, ami a hajtóművet táplálja. A sikeres földi hajtómű-kísérletek után tervezik a kísérleti felbocsátásokat, majd az üzemszerű startokat is. E cikket is bőséges illusztráció kíséri.
Rövid cikkek (képekkel társítva):
A Jutu leállt – a kínai holdjáró leállt, ám műszerei még munkaképesek. (H. A. F.)
Meteoroid baleset – a Sentinel radarhold napelemtáblájába mikrometeorit ütközött, az esemény azonban a feladat további végzését szerencsére nem zavarja meg. (H. A. F.)
A Philae előkerült – a Rosetta leszállt a Csurjumov–Geraszimenko-üstökös felszínére, ezzel befejezte működését. Utolsó felvételein újból megtalálták a sziklák közé szorult (és emiatt már működésképtelen) leszállóegységet. (Kálmán Béla)
Az Aero Magazin honlapja
(Összeállította: Bán András)