Jelentem, sikerült! – Hatvanéves a MANT; 2. rész (Almár Iván)
Már nagyon vártuk a krónika folytatását! A KASZ éppen a 30. „születésnapján” – 1986 szeptemberében – a MTESZ önálló egyesületeként alakult újjá. Ezt természetesen több éves előkészítő munka előzte meg, s újabb fejlemények követték: hét szakosztály alakult, a titkárság pedig kibocsátotta a havi gyakoriságú Körlevelet, illetve a változó összetételű szakértői gárda által szerkesztett Ûrkaleidoszkópot, valamint bevezették a tagsági díj rendszerét. A 30 év alatt sok változás történt, és sok rangos rendezvényt bonyolított le a MANT – olykor társszervezőként, más tudományágak szervezeteivel közösen –, sőt nemzetközi konferenciára is került sor! A rendszerváltozás után ugyan nehezebbé vált a MANT élete, ám az 1991-ben megalakult Magyar Ûrkutatási Irodával kezdettől fogva folytonos és gyümölcsöző kapcsolatot sikerült teremteni. Szintén 1991 óta éves rendszerességgel ifjúsági esszépályázatot hirdetett a MANT (ezen határon túliak is vettek részt!), melynek legjobbjai közül egy leány és egy fiú – kísérőtanár felügyeletével – kijutott a huntsville-i nemzetközi űrtáborba (sajnos, ez a forma néhány éve megszűnt). 1994-től folyamatos az évenként megszervezett ifjúsági űrtábor – vándorló jelleggel, mindig az ország más régiójában. (Az Ionoszféra- és Magnetoszféra-fizikai Szeminárium hosszú évtizedek óta futó rendezvénysorozat, a MANT ebben is tevékeny szerepet vállal – teszi hozzá az ismertető írója.) Kiadványok is jelentek meg: az Egyesületünk ötvenéves története címmel két kötet (kiváló forrásmunka!). Szintén két kötet jelent meg a magyar űrkutatás még éppen élő megteremtőiről és munkásságukról (Tudomány születik, illetve Táguló határok). Továbbá rendszeres az Ûrtan évkönyv kiadása.
A jelen ismertető mind tartalmában, mind formájában szürke ahhoz képest, ahogyan a hatvan esztendő teljes egészét átívelően tevékenykedő krónikás ezt olyan elevenen leírta – nevekkel, személyes élményekkel, adatokkal, táblázattal, és természetesen sok, MANT-történeti jelentőségű képpel gazdagítva. És végül megtudjuk, mi is a címben megfogalmazott „Jelentem, sikerült!” szófordulat gyökere…
A hányatott sorsú Triana-DSCOVR – Napkutató űrszondák XI. (Kálmán Béla)
Szerzőnk – szokásához híven – ismét „történelemórát” csempész beszámolójába. Nem mindennapi az eredete és a sorsa ennek az éghajlat-megfigyelő űreszköznek, amit át kellett vészeljen az 1998-ban történt megálmodása után, míg végre 2015 februárjában fölbocsátották. Természetesen itt is a politika az egyik történeti szál… A szonda mai változatában igen sokféle tudományos kutatás szerepel – sok egyéb között rendszeres fényképfelvételek készítése a Földről, adatok globális energia-háztartásának változásáról, a napszél természetének állandó megfigyelése, földi következményeinek előrejelzés céljából. A szonda az 1. számú Lagrange-pont körül imbolyog (a Nap és a Föld között, tőlünk nagyjából 1,5 millió km-re), így folyamatosan a Föld megvilágított oldalát figyeli (a képek az internetről letölthetőek). Különlegesen érdekes képek is akadnak – pl. a napfogyatkozás árnyéka, vagy a Hold napsütötte tányérja, amint újhold idején épp a földkorong előtt vonul el… Több egyéb érdekesség is olvasható a cikkben – pl. vajon az exobolygók kutatásában milyen módon is hasznosíthatóak a szonda küldte adatok? És elmaradhatatlanok a színes képek, a szemléletes magyarázó ábrák, amelyek a cikk érdemi részéhez szervesen hozzátartoznak!
Az Aero Magazin honlapja
(Összeállította: Bán András)