Tanári, kutatói, valamint hazai és nemzetközi kutatásszervezői tevékenységét egyaránt nagyra értékelik tanítványai és volt munkatársai. Tudományos pályáját 1943-ban készült Kicsiny görbületű folyadékfelszínek alakjának vizsgálata c. doktori értekezésével kezdte. 1945 és 1949 között a Trefort utcai Mintagimnáziumban tanított, de közben a Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékével sem szakadt meg a kapcsolata. Később, 1958 és 1961 között a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Fizikai Tanszékét is irányította, majd az ELTE fizikus, geofizikus és csillagász hallgatói számára tartott kurzusokat.
A KFKI megalakulása (1950) után a Jánossy Lajos vezette Kozmikus Sugárzási Osztályra került. Itt bontakozott ki kutatói, később vezetői tevékenysége. Először a nagy energiájú kozmikus részecskék keltette ún. kiterjedt légizáporok vizsgálatával foglalkozott, e témából írta 1958-ban kandidátusi, majd 1964-ben akadémiai doktori értekezését. A tervezett nagy észlelőrendszer kifejlesztésére azonban végül anyagi okokból nem kerülhetett sor. Másik fontos, nagy nemzetközi érdeklődést kiváltó témája a müonok föld alatti vizsgálatához kapcsolódott. Az 1957-58-as Nemzetközi Geofizikai Év alkalmából a KFKI 4-es épülete melletti aknában, 18 méter mélyen, müonteleszkópot építettek az ő irányításával, amely azután több mint két évtizeden át működött, de már röviddel üzembe helyezése után két fontos felfedezéshez vezetett: a nagy energiájú kozmikus sugárzás bolygóközi lökéshullámokon való szóródásának (Forbush-effektus) és a Nap tengely körüli forgásából eredő 27 napos kváziperiodicitásnak a kimutatásához.
Az elért sikerek nemzetközi elismeréshez és különféle tudományos testületekben és kooperációkban való részvételhez is vezettek. A szocialista országok kozmikus sugárzási munkacsoportját 15 éven keresztül vezette, a IUPAP Kozmikus Sugárzási Bizottságának 6 évig volt tagja, majd 3-3 évig titkára ill. elnöke. Õ szervezte 1969-ben Budapesten a 11. Kozmikus Sugárzási Világkonferenciát. Egyik kezdeményezője volt az Európai Kozmikus Sugárzási Szimpóziumok sorozatának. 1974-től 1986-ig CosNews néven információs bulletint szerkesztett az egész kozmikus sugárzási közösség számára. Az első fontos nemzetközi együttműködés, amelyet szervezett, a kozmikus sugárzás anizotrópiájának mérésére irányult. Bulgáriában, a 2925 méter magas Muszala-csúcson sikerült a magyar-bolgár csoportnak először kimutatnia az 50 és 100 TeV közötti kozmikus sugárzás anizotrópiáját. Később szovjet kooperációban a Tien-san hegységben is hasonló méréseket kezdeményezett. A 70-es évek végétől érdeklődése egyre inkább az űrkutatás és a kozmikus sugárzásnál kisebb energiájú részecskék felé fordult. A Halley-üstökös 1986-os visszatérésekor a Vega szondákon elhelyezett magyar „TÜNDE” műszer vezető kutatója volt, és nagy szerepe volt több más űrprogram előkészítésében és a mérések kiértékelésében is.
Somogyi Antal mindig tisztelettel beszélt és írt azokról, akiknek tevékenységét nagyra értékelte. A kozmikus sugárzás hazai kutatásának úttörőit, Barnóthy Jenőt és Forró Magdolnát már egyetemi hallgató korából ismerte, és büszkén tekintette őket elődjének. Nagy tisztelettel emlékezett meg Jánossy Lajosról is, akitől a modern kutatásszervezési és kiértékelési módszereket tanulta. Azokról, akik megbántották vagy mellőzték, keveset beszélt. Úriember volt. Emlékét megőrizzük!
A PHP Error was encountered
Severity: Notice
Message: Trying to access array offset on value of type null
Diákpályázat - Éltető csillagunk, a Nap
Bolygórendszerünk központi csillaga, a Nap különös jelentőséggel bír a Föld számára. A Nap és az űridőjárás kutatásával kapcsolatban számos érdekes témát dolgozhatsz fel. Várjuk ötleteidet, pályamunkádat!
Írj! Alkoss! Készíts! Vágj! Kísérletezz! Programozz!
Tanári, kutatói, valamint hazai és nemzetközi kutatásszervezői tevékenységét egyaránt nagyra értékelik tanítványai és volt munkatársai. Tudományos pályáját 1943-ban készült Kicsiny görbületű folyadékfelszínek alakjának vizsgálata c. doktori értekezésével kezdte. 1945 és 1949 között a Trefort utcai Mintagimnáziumban tanított, de közben a Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Tanszékével sem szakadt meg a kapcsolata. Később, 1958 és 1961 között a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Fizikai Tanszékét is irányította, majd az ELTE fizikus, geofizikus és csillagász hallgatói számára tartott kurzusokat.
A KFKI megalakulása (1950) után a Jánossy Lajos vezette Kozmikus Sugárzási Osztályra került. Itt bontakozott ki kutatói, később vezetői tevékenysége. Először a nagy energiájú kozmikus részecskék keltette ún. kiterjedt légizáporok vizsgálatával foglalkozott, e témából írta 1958-ban kandidátusi, majd 1964-ben akadémiai doktori értekezését. A tervezett nagy észlelőrendszer kifejlesztésére azonban végül anyagi okokból nem kerülhetett sor. Másik fontos, nagy nemzetközi érdeklődést kiváltó témája a müonok föld alatti vizsgálatához kapcsolódott. Az 1957-58-as Nemzetközi Geofizikai Év alkalmából a KFKI 4-es épülete melletti aknában, 18 méter mélyen, müonteleszkópot építettek az ő irányításával, amely azután több mint két évtizeden át működött, de már röviddel üzembe helyezése után két fontos felfedezéshez vezetett: a nagy energiájú kozmikus sugárzás bolygóközi lökéshullámokon való szóródásának (Forbush-effektus) és a Nap tengely körüli forgásából eredő 27 napos kváziperiodicitásnak a kimutatásához.
Az elért sikerek nemzetközi elismeréshez és különféle tudományos testületekben és kooperációkban való részvételhez is vezettek. A szocialista országok kozmikus sugárzási munkacsoportját 15 éven keresztül vezette, a IUPAP Kozmikus Sugárzási Bizottságának 6 évig volt tagja, majd 3-3 évig titkára ill. elnöke. Õ szervezte 1969-ben Budapesten a 11. Kozmikus Sugárzási Világkonferenciát. Egyik kezdeményezője volt az Európai Kozmikus Sugárzási Szimpóziumok sorozatának. 1974-től 1986-ig CosNews néven információs bulletint szerkesztett az egész kozmikus sugárzási közösség számára. Az első fontos nemzetközi együttműködés, amelyet szervezett, a kozmikus sugárzás anizotrópiájának mérésére irányult. Bulgáriában, a 2925 méter magas Muszala-csúcson sikerült a magyar-bolgár csoportnak először kimutatnia az 50 és 100 TeV közötti kozmikus sugárzás anizotrópiáját. Később szovjet kooperációban a Tien-san hegységben is hasonló méréseket kezdeményezett. A 70-es évek végétől érdeklődése egyre inkább az űrkutatás és a kozmikus sugárzásnál kisebb energiájú részecskék felé fordult. A Halley-üstökös 1986-os visszatérésekor a Vega szondákon elhelyezett magyar „TÜNDE” műszer vezető kutatója volt, és nagy szerepe volt több más űrprogram előkészítésében és a mérések kiértékelésében is.
Somogyi Antal mindig tisztelettel beszélt és írt azokról, akiknek tevékenységét nagyra értékelte. A kozmikus sugárzás hazai kutatásának úttörőit, Barnóthy Jenőt és Forró Magdolnát már egyetemi hallgató korából ismerte, és büszkén tekintette őket elődjének. Nagy tisztelettel emlékezett meg Jánossy Lajosról is, akitől a modern kutatásszervezési és kiértékelési módszereket tanulta. Azokról, akik megbántották vagy mellőzték, keveset beszélt. Úriember volt. Emlékét megőrizzük! Elfogadom